A szappan az egyik legkorábban használt felületaktív anyag, amelyet az ie 7-6. században kezdték el használni. A szappan kicsapódik, ha kemény vízzel találkozik, és savas oldatokban instabil. A vörös olaj (más néven Türkiye vörös olaj) a ricinusolaj (anionos felületaktív anyag) szulfatált terméke. Először a német Baden Aniline Soda Ash Company szintetizálta 1875-ben, és ez az első szintetikus felületaktív anyag, amelyet a textil- és bőriparban használnak. Az első világháború idején Németországban sikeresen kutatták az alkil-naftalin-szulfonát naftalinból, propanolból vagy butanolból füstölgő kénsav felhasználásával történő előállítását, amely szappant helyettesíthetett, így megtakarították a szappankészítés során használt állati és növényi zsírokat. Bár az alkil-naftalin-szulfonát tisztítóképessége gyenge, de jó nedvesítő- és áteresztőképességgel rendelkezik, és nem befolyásolja sem a kemény víz, sem a savas oldatok, ezért ma is széles körben használják. 1936-ban, a petrolkémia fejlődésével az Egyesült Államok volt az első, amely sikeresen tanulmányozta az alkil-benzolszulfonát előállítását benzolból és kerozinból. Később a különféle adalékanyagok hozzáadásának és a továbbfejlesztett gyártási technológiának köszönhetően a főként alkil-benzol-szulfonátból álló szintetikus mosószerek az alkalmazási teljesítmény és a költség szempontjából jobbak voltak a szappanokhoz képest, és széles körben elkezdték használni a gyártásban és a mindennapi életben. Azóta évről évre nő a szintetikus mosószerek aránya a mosószerek összmennyiségében. 1982-ben a világ szintetikus mosószer-termelése elérte a 28 millió tonnát, ami meghaladta a szappant, és tovább növekszik. A szintetikus mosószerek által képviselt felületaktív anyagok kutatása és gyártása gyorsan fejlődött, és mára fontos vegyipari termelési ágazattá vált. Már több ezer fajta felületaktív anyag létezik.
A felületaktív és szintetikus mosószer-ipar Kínában az 1950-es években kezdődött, és bár viszonylag későn indult, gyorsan fejlődött. 1995-ben a mosodai termékek összmennyisége elérte a 3,1 millió tonnát, ami az Egyesült Államok után a második helyen áll a világon. A szintetikus mosószerek gyártása az 1980-as 400 000 tonnáról 1995-ben 2,3 millió tonnára nőtt, ami nettó 4,7-szeres növekedést jelent, és átlagosan 10% feletti éves növekedési ütemben nőtt.
Kína tekintélyes osztályai szerint a mosodai termékek teljes mennyisége 2000-ben eléri a 3,6 millió tonnát, ebből a szintetikus mosószerek 655 000 tonnát. Közülük az 10000 tonna feletti gyártási kapacitású felületaktív anyagok közé tartozik a nátrium-lineáris alkil-benzol-szulfonát (LAS), a nátrium-zsíralkohol-polioxietilén-éter-szulfát (AES), az ammónium-zsíralkohol-polioxietilén-éter-szulfát (AESA), a nátrium-lauril-alkohol-szulfát (K12). vagy SDS), nonilfenol-polioxietilén-éter (TX-10), Pingpingjia O, dietanolamid (6501), glicerin-sztearát, lignoszulfonát, nehéz alkil-benzol-szulfonát, alkil-szulfonát (ásványolaj-szulfonát), diffúzor NNO, diffúzor MF, alkil-poliéter (PO-EO kopolimer), zsíralkohol polioxietilén-éter (AEO-3) stb.